|
Végleg elfogytak a lehetőségek a magyar ingatlanüzletben?
Ehud Amir régiókban gondolkodik
[2008.07.16. 17:17]
Július 16-án különleges élményben volt részük azoknak, akik ellátogattak a több mint 100 éve épült, s nemrég új életre kelt Gozsdu Udvar nyílt napjára. A fejlesztő Autóker Holding Zrt. és TriHolding Kft. salsabemutatóval, borkóstolóval, játszóházzal, bábszínházzal és a Cotton Club Singers koncertjével szórakoztatta a most költöző lakókat és vendégeiket. A nyílt nap alkalmából Ehud Amirral, a Marina és Gozsdu projektek egyik tulajdonosával, a lakókomplexum megálmodójával beszélgettünk.
NÉVJEGY
Ehud Amir 1970-ben született és a Tel-Avivhoz közeli Savyon városában nőtt fel. 1994-ben diplomázott a tel-avivi egyetem közgazdasági és számviteli szakán, majd Izrael második legnagyobb városában maradt, hogy elindítsa karrierjét a Price WaterHouse-nál. Amir 1996-ban Michael Keveházi felkérésére érkezett Magyarországra, és két évig könyvvizsgálóként és ingatlan-tanácsadóként dolgozott a KPMG magyarországi partnerénél, majd elvállalta az izraeli tulajdonú Plaza Centers regionális pénzügyi vezetői posztját.
1999-ben az Amerikában élő unokatestvérétől, Rami Amirtól kapott 10 millió forintból indította el saját ingatlanvállalkozását. 2005-ben elnyerte az „Év ingatlanosa” díjat, amelyet a gazdasági és ingatlanos szakújságírók szavazatai alapján ítélnek oda. Az Autóker elnök-vezérigazgatói posztjáról nyolc év után, 2007-ben mondott le, majd 2008 elején újra munkába állt az általa alapított TriHolding Kft. élén. – Talán a szerencsének; tulajdonképpen jó helyen voltam jó időben, azaz Magyarországon és az ezredfordulón. Ez persze nem lett volna elég a sikerhez, hiszen sok ember van a megfelelő helyen és időben, mégsem tudnak élni a kínálkozó lehetőségekkel. – 1999-ben vette meg az 50 évvel azelőtt alapított szocialista nagyvállalatot, az Autókert. Kellett-e változtatni az onnan átvett alkalmazottak munkához, vagy üzlethez való hozzáállásán? – A régi Autókerből mi mindössze talán 20 alkalmazottat vettünk át, a többiek ahhoz a céghez csatlakoztak, akinek a gépjármű- és alkatrész-kereskedelmi fiókvállalatokat eladtuk, hiszen mi csak ingatlannal akartunk foglalkozni. Ez a 20 ember egyébként nem feltétlenül a fiatalok közül került ki. Nagyon helytelennek tartom azt a magyarországi gyakorlatot, hogy nem becsülik az idősebb munkaerőt. Úgy gondolom, velük egyszerűbb dolgozni, több tapasztalatuk van, kevesebbet kell nekik magyarázni, lojálisabbak a céghez, és nem feltétlenül keresik az újabb munkalehetőségeket. Azóta egyébként legtöbben közülük már nyugdíjba vonultak. – Nagyon diplomatikus… Tehát teljesen elégedett volt a magyar munkamorállal. És az Ön mentalitását hogyan emésztették meg az itteniek? – Néhány tulajdonságomon feltétlenül változtatni kellett, nem biztos, hogy sikerült, de igyekszem. Ha valami nem úgy és nem akkora készül el, amikorra akarom, könnyen türelmetlenné válok, amit viszont itt nehezebben tolerálnak az emberek. – Nemrég azt nyilatkozta, hogy amikor 1996-ban hazánkba jött, még jelentős különbségek voltak Magyarország és Izrael fejlettsége között. Ma is ennyire szélesnek tartja a szakadékot? – Már egyáltalán nem. Elképesztő az a fejlődés, amit Magyarország ezalatt a tíz év alatt felmutatott. Az életszínvonalbeli különbség inkább az idősek helyzetén érezhető. Ha Izraelben elmegy egy étterembe, nagyon sok idős embert láthat; kávézgatnak, beszélgetnek, élvezik az életet. Ezt egy magyar nyugdíjas nem biztos, hogy megengedheti magának, az éttermek, kávézók főként csak a fiataloknak elérhetők. Persze nehéz összevetni az életminőség-kategóriákat, szokásokat, hiszen az egyik egy mediterrán kultúra, a másik egy közép-európai ország.
Ehud Amir
Fotó: Réti Dóra– Soha nem akart Izraelben érvényesülni? – Amikor eljöttem Izraelből, még munkavállaló voltam. Nagyon boldog lennék, ha ott is részese lehetnék az üzleti életnek. Izraelben rendkívül erős a gazdaság, ugyanakkor roppant szoros a verseny is. Úgy gondolom, hamarosan Izraelben is megpróbálkozom egy vállalkozás beindításával. – Szoros az itteni izraeli közösség? – Nincs szoros közösség, leginkább a nagykövetség rendezvényein találkozunk egymással. Egyébként főleg magyar barátaim vannak, és a feleségem is magyar. – Cézár Ház, Kleopátra Ház, Római Kert, Heléna Ház, Gozsdu, Marina… Melyikre a legbüszkébb? – Ez olyan, mintha azt kellene megmondanom, melyik gyerekemre vagyok a legbüszkébb. A legelső „gyermekem” a Cézár Ház volt, laktam is ott, arra feltétlenül büszke vagyok. Nagyon közel érzem a szívemhez a Marinát is. Ez egy hosszú távú projekt, még folyik az építkezés, de azt hiszem, a végeredmény magáért fog beszélni. A Gozsdu Udvart pedig mérföldkőnek tartom Budapest életében, hiszen ez az első nagy volumenű lakókomplexum-fejlesztés egy műemlék házban. A Gozsdu egyébként a helyszín, a régi zsidónegyed miatt is fontos számomra. – Ennek kapcsán kikívánkozik a kérdés: mi a véleménye az önkormányzat szerepéről a régi pesti zsidónegyedben zajló felújításokat, illetve házbontási botrányokat illetően? – A legnagyobb problémának azt tartom, hogy nincs átlátható szabályozás, így mindenki megpróbál eltérni attól. Az önkormányzatok annyiban megkönnyítik az ingatlanfejlesztők dolgát, hogy nem riadnak vissza a lebontásra ítélt vagy felújításra szoruló házak értékesítésétől. A civil szervezetek azonban rendre megpróbálják megakadályozni a fejlesztéseket, és meg is vannak hozzá az eszközeik, hogy nyomást gyakoroljanak az önkormányzatra. Így azonban egy nagyon egészségtelen helyzet alakul ki, mely hosszú hónapokra visszaveti az építkezéseket, és a korrupciónak is terepet adhat. Fejlődőképes, versenyképes piac egy ilyen átláthatatlan helyzetben nehezebben alakul ki. – A Gozsdu mégis megvalósult. Meséljen, mekkora a siker? – A 250 lakásból alig 20 vár még gazdára. Néhány apartmant egyelőre megtartottunk a tulajdonosoknak. A fejlesztéssel kapcsolatban nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk a szakmai köröktől is. Ezért meg is dolgoztunk, hiszen valóban minden munkát a KÖH és az önkormányzat elvárásai szerint végeztünk.
Ajánlott linkek: Kapcsolódó cikkek: |





